Legidősebb férfi utánpótlás korosztályunk Korsós Ádám vezérletével a tavalyi Final 4-t érő szereplés után a 2023/2024-es szezonban sem okozott csalódást. Az ifjúsági I. osztály nyugati csoportjának a harmadik helyén zártak. Vezetőedzőnk összegzése!
„Július 20-án kezdtük meg a felkészülést, általánosságban 17-23 játékossal zajlottak az edzések. Emellett hét kerettagunk a felnőtt csapattal dolgozhatott. Az ezt megelőző szezonban hatalmas bravúrt elérve részt vehettünk a Final4 küzdelmein. Egy ilyet sikert nagyon különbözően dolgoznak fel a játékosok, van, aki kudarcként gondol a negyedik helyre, van, aki meg azt hiszi, hogy ezek után nekünk ott mindig helyünk van. Ezek után mentálisan fel kellett készíteni a srácokat, fontos volt egy egészséges önbizalom kiépítése. Összességében a felkészülés egy-egy kisebb változást leszámítva úgy alakult, ahogy elterveztük, sikerült a fiúkat megfelelő állapotba hozni.
Az első mérkőzésünkön Budakalászra látogattunk, ahol általában nehéz feladat elé állítanak bennünket. A döntetlennek a hazai gárda örülhetett összességében, nekünk inkább csalódás volt még így is, hogy mi egyenlítettünk. Ezt követően még hét pontot veszítettünk az ősszel, beleszaladtunk október elején tartalékos csapatunkkal egy nagyobb vereségbe a komoly játékerőt képviselő Komló otthonában. Kikaptunk a későbbi nyugati első helyezett Balatonfüredtől szintén idegenben, osztozkodtunk a pontokon a veszprémi akadémia (későbbi nyugati második) otthonában egy bravúros végjátékkal, és az utolsó fordulóban hazai pályán szenvedtünk vereséget a NEKA-tól. Figyelembe véve, hogy a bajnokság melyik szakaszaiban milyen kerettel, és hol veszítettünk pontokat, számomra egyedül az utolsó fordulóbeli hazai pályán elszenvedett fiaskó volt fájó, még ha az ellenfél a Nemzeti Kézilabda Akadémia is volt. Mindent összevetve nem lehettünk elégedetlenek, mert a füredi és veszprémi akadémia mögött, közvetlen az élbolyban telelhettünk egy rendkívül szoros mezőnyben, a Komló, a Csurgó, a NEKA, és a Veszprémi KKFT csapataival egyetemben.
A tavaszi szezonnak úgy mentünk neki, hogy szeretnénk minden mérkőzésen győzni. Bravúrokkal és egy kis szerencsével akár megismételhetjük a tavalyi csodát, de ha a bajnokság egyik nehéz szakaszában kerülünk hullámvölgybe, akkor könnyedén a tabella 7-8. helyén találhatjuk magunkat. Az első öt találkozónkat megnyertük, amiben sikerült visszavágnunk a Komlón elszenvedett vereségünkért, illetve idegenben egy lenyűgöző, parádés sikert értünk el az NBI/B-s felnőtt bajnokságban edződő és ott helytálló Veszprémi KKFT csapata ellen. Ezután fogadtuk a listavezető füredieket, akiket szintén szerettünk volna megfogni hazai pályán, kihasználva az előző hetek sikerélményeit. A küzdelem és az akarat hatalmas volt, de sajnos a támadójátékunk akadozott, így egy szoros végjátékban alulmaradtunk. Ezt követően ismét zsinórban három mérkőzésen hagytuk el győztesen a pályát, köztük idegenben Csurgón egy remek első félidő után, ahol ezt nem sok csapat tudta megtenni. Majd következett az az összecsapás, ami számunkra az utolsó esélyt jelentette a Final4 reményében. Sajnálatos módon ijesztően hasonló napot fogtunk ki, mint a fürediek ellen. Nagyon görcsösen játszottunk, és a nagy akarásnak nyögés lett a vége. Gyenge támadójátékunk és helyzetkihasználásunk ellenére is megvolt az esélyünk a végjátékban, de a veszprémi akadémia okosabban játszott ebben a szakaszban, és megérdemelten gyűjtötte be a két pontot. Mint utólag kiderült, ha ezen a mérkőzésen nyertünk volna, valószínűleg az sem lett volna elég számunkra, hiszen a veszprémiek innentől számítva csupán egy pontot veszítettek. Az utolsó három találkozón mindössze a harmadik vagy negyedik hely sorsa volt a kérdés. Ha a három meccsből legalább kettőt megnyerünk, akkor biztosan miénk a szintén nagyon szép és értékes bronzérem nyugaton. Természetesen ezt a célt tűztük ki magunk elé, úgy, hogy már a jövő évi csapatépítésen is elkezdtünk dolgozni. A háromból az első két meccsen máris bezsebeltünk négy pontot, míg az utolsó, számunkra már tét nélküli találkozón vereséget szenvedtünk.
Azt gondolom, hogy a harmadik helyezésünkkel elégedettek lehetünk, még ha érzésre egy erősebb, és biztosan egy bővebb keret állt rendelkezésemre. Az előttünk végzett csapatok játékán egyértelműen látszott, hogy folyamatosan együtt készültek, ami mindenféleképpen a legnagyobb erősségüknek számított. Amióta az U20-as korosztálynál vagyok, állíthatom, hogy szerintem az eddigi legerősebb, legszorosabb bajnokság volt, a 16-17. forduló környékéig hét gárda is odaérhetett még az első kettő Final4-t érő hely valamelyikére.
Egy fejezet most lezárul, többen is kiöregednek abból a csapatból, akikkel elkezdtük a közös munkát, akiknek köszönhetően, akik mellett én is edzésről edzésre, meccsről meccsre, szezonról szezonra fejlődhettem. Amikor átvettem ezt a korosztályt, nem gondoltam volna, hogy olyan dolgok miatt fogok szomorkodni, hogy idézőjelben csak harmadikok lettünk, vagy hogy nem nyertünk mérkőzést a Final4 küzdelmein. Rettentően hálás vagyok a fiúknak, nagyon értékes embereket ismerhettem meg személyeikben.
Valószínűleg egy nehezebb fejezet kezdőik, jóval több játékos kerül fel a serdülőből, mint eddig bármelyik másik szezonban. A bajnokság is tovább erősödik, sűrűsödik a létszámcsökkentésnek köszönhetően. A példa, a sikerhez vezető út úgy gondolom, megvan, amire ugyan kicsit hátrébbról, de már csak rá kell lépnünk. Nem lesz egyszerű, de bízom benne, hogy ismét alkothatunk valami szépet együtt.” – Korsós Ádám, BFR FU20 vezetőedző
