Kilenc meccsen hét pont, ebből öt idegenből. Két klubtörténeti bravúr. Hosszú még a szezon, számos ismeretlent hozhat még a folytatás és természetesen sok területen kell még fejlődnie a csapatnak, de a közvetlen visszatérés minden túlzás nélkül ígéretesen sikerült. Buday Dániel vezetőedző értékeli a bajnokság első harmadát!
Túl vagyunk a bajnokság első harmadán. Meglátásod szerint ott tartunk, ahol jelenleg tartanunk kell?
Nehéz ezt megmondani, egy egyszerű igennél, vagy nemnél azért komplikáltabb a képlet. Tartom a szezon eleji állításomat, miszerint dinamikában, gyorsaságban, taktikában és erőben kell villámgyorsan felnőni a feladathoz. Én is új vagyok a ligában, bennem is kérdés volt, hogy ki milyen gyorsan képes felvenni az első osztály ütemét, ritmusát. Örömteli, hogy sokan szinte azonnal akklimatizálódtak, de akadnak olyanok is, akiknél ez egy hosszabb folyamat. Kilenc meccs után már mindenki a saját bőrén érzi, milyen követelményekkel áll szemben. A hét pont önmagában jónak mondható, persze egy edző mindig a maximumra törekszik, maradt bennem is hiányérzet. Egy-egy szituációban ha jobban koncentrálunk, úgy érzem, szerezhettünk volna többet is, viszont a másik oldalon bravúrpontokat hoztunk, így elégedetlenek sem lehetünk. Számításba kell vennünk azt is, hogy összvissz háromszor játszottunk hazai pályán ősszel és abból egy a Győr elleni kézilabdaünnep volt. Egyelőre biztató az állás, de ez nem ad okot lassításra, megnyugvásra, rengeteg dolgunk van még.
Különleges idegenbeli győzelemmel tért vissza a csapat az élvonalba. Meglepett, hogy ennyire jól sikerült a rajt?
Bíztam a csapatomban, zavartalan volt a felkészülésünk és a sérülések is kezdetben elkerültek bennünket. A nyáron érkezők emberileg, valamint játékminőségben is jól illeszkedtek a társasághoz és a rendszerünkhöz. Az edzőmérkőzések is adtak biztató jeleket. Ugyanakkor mindezeket figyelembe véve is nagy meglepetés volt az MTK legyőzése. Hosszú évek óta nagyon stabil, nemzetközi kupasorozatban érdekelt csapatot sikerült idegenben legyőznünk. Mindenképpen adott egy löketet, hogy van keresnivalónk bizonyos mérkőzéseken. Érezhető volt, hogy fejlődünk, egyéni és csapat szinten egyaránt.
Fel is piszkáltuk ezzel az ellenfeleket?
Nyilván jobban elkezdtek odafigyelni ránk. Kiscsapatként számos olyan kézilabdázónk van, akinek még nem jutott meghatározó szerep ezen a szinten. A rutinos játékosaink hozzáadják a magukét, de a többieknek is csatlakozniuk kell, hogy ilyen eredményeket érjünk el. A feljutó csapat ellen mindenki úgy kalkulál, hogy hazai pályán kötelező, idegenben pedig erősen ajánlott a győzelem. Egy héttel később a Dunaújváros minden erejét mozgósította ellenünk. Kicsit rosszul esett, hogy pont az első hazai meccs ment rá, de tisztában voltam vele, hogy lesz ilyen. Az igazán fontos az, hogy gyorsan megértettük, hogy mi a probléma, fizikailag és lelkileg is jól, egységesen reagált a csapat és hamar kimásztunk a gödörből.
Ennek első jele, hogy Debrecenben megrángattuk az oroszlán bajszát, a második pedig egy történelmi siker Siófokon.
A Loki az élen állók elsőszámú üldözője, ugyanakkor fontos volt, hogy ne gázoljon át rajtunk. Nagyon jó kis meccs kerekedett belőle, ráadásul egyre több játékosnak tudtam lehetőséget adni, többen belekóstolhattak a fantasztikus hajdúsági légkörbe. Önbizalmat és erőt merítettünk abból, hogy egy élcsapattal fel tudtuk venni a versenyt. A debreceni 40 percnyi remek teljesítményünket aztán Siófokon sikerült kitolnunk 50-55 percre, ami már pontokban is jelentkezett. Nagyon büszke voltam a lányokra, bizonyították, hogy nem egyszeri véletlen volt a nyitóforduló eredménye. Messzemenő következtetéseket ez alapján se lehet vonni, a céljaink nem változtak, ugyanakkor fontos visszajelzés volt számunkra ez a siker.
Említetted, hogy van benned azért hiányérzet. Ennek egyik forrása a Fáy utcai mérkőzés?
Igen, csak ennek is két oldala van. Miután összehoztunk két nagy bravúrt, mindenki úgy vette, hogy a közvetlen rivális elleni ütközet már kötelező győzelem kategória. Határozottan nem az! Ráadásul három hetes bajnoki szünet előzte meg a meccset, hosszú ideig túráztattuk magunkat, ezzel megtörve a lendületünket. Folyamatosan idegenben játszottunk, összenyomtuk saját magunkat a mérkőzésen. A Vasas is az életéért küzd, egy idejében kapott jó ütemű maflás volt ez a vereség. Megvallva az igazat, én a kisvárdai meccset sokkal jobban bánom. Mérgesebb voltam, mert több fantáziát láttam benne, mint a Fáy utcában. Több sebből vérzett a történet, sérülések és egyéb kihívások miatt nem tudtuk megtalálni az ideális rendszert az adott időpontban. Ebből is tanulunk, mind a két csapat jön még hozzánk tavasszal.
Az ősz utolsó hazai bajnoki mérkőzése és az elvárások mekkora terhet róttak a csapatra?
A Szombathely elleni meccs volt az első “kötelező győzelem” kategória. Nem volt kifogás, feltámasztottunk mindenkit, csak a két pont megszerzése lebegett a szemünk előtt. A nyomás persze éreztette hatását, az első 20 perc játékára erősen rányomta a bélyegét, de utána sikerült rendezni a sorokat. Hét-nyolc kimagasló egyéni teljesítmény megrántotta a csapatot és behúztuk a meccset. Az eredmény csalóka, nem volt egyszerű történet.
Minek köszönhető, hogy ilyen jól szerepel a csapat vendégként?
Taktikusan próbálunk játszani, nincsen felesleges kockázatvállalás és kapkodás. A rutinos alapembereink ügyesen diktálják a tempót. Nyerni szeretek, a szabálykönyv sehol sem tartalmazza, hogy minden meccsen 48 gólt kell lőnünk, kifejezetten tudok örülni egy 18-17-es, számunkra kedvező végeredménynek is. A hazai csapat mindig nagyobb nyomás alatt van, győzelmi kényszerben játszik, ezt igyekszünk előnyünkre fordítani. Precíz, fegyelmezett játékkal tudunk meccsben lenni. A variációs lehetőségek adottak, mindig az adott mérkőzésszituáció határozza meg a játékunkat. Milyen a kapusteljesítményünk, milyen a védelmünk, meg tudjuk-e futni, van-e értelme nagyot kockáztatni, mennyi technikai hibát vétünk. Továbbá fontos, hogy kire mennyit lehet bízni éles helyzetben. NB I/B-ben elbírtuk, hogy három hiba után jött egy jó megoldás, most ezen elmegy egy meccs. Tudom, nem egyszerű a padról felvenni a ritmust, de ez a szint megköveteli mindezt.
Az erőviszonyok szempontjából tisztult számodra a kép?
Az biztos, hogy a két élcsapat és a közvetlen üldözőik kimagaslanak. Az ötödik és a tizennegyedik hely között kis túlzással bármi megtörténhet. Itt már sokat számít a napi forma, a sérülések és a pályaválasztói jog kérdése is. Egy dolgot tehetünk, ahogy eddig is, minden összecsapásra felkészülünk a legjobb tudásunk szerint, aztán ha esély adódik, akkor ráugrunk.
Hogyan néz ki a közeljövő?
A jól megérdemelt pihenőt – kis otthoni mozgással – most megkapták a lányok. December elsején folytatjuk közösen a munkát. Fel kell töltenünk az akkumulátorokat, finomhangolni a páros kapcsolatokat és a játékelemeinket. 16-án játszunk egy barátságos mérkőzést a junior válogatottal, majd megkezdjük a közvetlen felkészülést a Vác elleni bajnokira. Az ünnepek is kézilabdában és edzésben gazdagok lesznek, de nem állhatunk le, hiszen minden egyes pontocska aranyat ér majd a végelszámolásnál.
(Fotók: budaorshandball.hu / Pozsonyi Roland)
